A könyv megrendelhető/megvehető a Scolar Kiadónál, illetve más nagyobb könyvesboltokban (Libri, Líra, Bookline, stb.).

Visszajelzések a könyvről:
(köztük a történetüket leírók, valamint ismeretlen olvasók)

• Köszönöm a Zárszót, és azokat az értő és értelmező gondolatokat, amiket átad. Nem ismerlek benneteket személyesen, de mégis úgy érzem, egy közösséghez tartozunk és ez rendkívüli erő! Kívánok nektek és nekünk olyan küzdelmeket ezen az úton, ami segít “ könnyűvé” válni!
  /még a könyv megjelenése előtt, a Zárszó közzététele után/

• Megérkezett a könyv, nagyon örülök neki. Talán jobb élethelyzetben nem is jöhetett volna nekem. Első lombikon vagyunk túl, és 8 hetesen elvesztettük a babát. …  Remélem, ebből erőt meríthetek, mert most nagyon rossz.

• Még csak 2-3 történetet olvastam, de ez nekem is olyan gyógyító, feloldozó még így is, hogy kétgyerekes anya lettem. Jó volt olvasni, hogy más lombikos anyukának is lelkiismeretfurdalása van, ha úgy érzi, nehéz vagy sok a gyerekekkel.

• Nagyon jó a könyv… Alig bírom letenni, és félek, hogy vége lesz. Tényleg hiánypótló. Köszönöm. 

• Megérkezett. Már az előszón és a zárszón is bőgtem, mi lesz, ha az egészet elolvasom … 

• Köszönöm, hogy megteremtetted a személyes átvételi lehetőséget, nekem nagyon sokat jelentett. Úgy éreztem, nem ugyanolyan emberként tértem vissza a CsillagKuckóba, mint aki 2019 nyarán elment onnan. Változom és sokat szenvedtem, de 2021-ben talán már kevésbé félek, újra tudok hinni magamban, magunkban, bár az élet még mindig egy érzelmi hullámvasút. Mégis felszabadító volt ott lenni veletek és beszélgetni, kézbe venni a könyvet, ami bár 30 ember története, a „közös” sorsunk. Ami folyamatosan írja magát, és ez egészen elképesztő folyamat. Legszívesebben minden évben nyomon követném, kivel mi történt azóta.
  A könyvet már elkezdtük olvasni, a férjem csak a saját részünket, egy kicsit meghatódott. Én random sztorikat kiválasztva olvastam hajnal fél 3-ig, szerintem a hétvégén a végére is érek. Aztán szerintem kölcsön adom anyukámnak. Meg a barátoknak. Meg mindenkinek, akit érdekel. Köszönöm!
  Újult erővel folytatjuk ezután a saját utunkat. Jönnek-jönnek az inspiráló gondolatok, felismerések, tetszik ez a folyamat.

• Ma este olvasom el az utolsó történetet. Majd írok. Hatása alatt vagyok.

• Apukám megvette a könyvedet! Mondtam neki, hogy kölcsönadom az enyémet, de ő ragaszkodott hozzá, hogy legyen egy sajátja. Persze elsőként a mi történetünkkel kezdte, amin kellőképp meghatódott és mondta, hogy te pedig milyen szépeket írtál utána! Aztán persze el fogja olvasni az egészet is.

• Ma kiolvastam a könyvet. Kérlek, tolmácsold a nőknek hálámat. Félve nyitottam ki a könyvet, nem tudtam, elbírom-e a témát, nem lesz-e százszorta nehezebb, ha az ember elmerül ebben. Óriási élmény ért, számtalan segítő foglalkozás és önismereti munka után: gyógyultam. Minden szóval, történettel behegedt, helyére került valami az elmúlt évekből. És annak a bizonyossága – ahová az elmúlt hónapokban magam is elértem -, hogy minden jól van úgy, ahogy érzem, ahogy a szívem diktálja, százszorosan megerősödött. Mindegyik történettől kaptam valamit. Elmondhatatlanul hálás vagyok!

• A felénél járok még csak, de nagyon sok érzelem dúl bennem. Sírok is persze közben, mert megindítóak, szépek is a történetek és arra gondolok, hogy mindegyikből valahol visszaköszön egy-egy érzés, amit én is éreztem régen. Olyan nagy segítség lett volna, ha akkor látom és megértem, hogy az érzés, hogy például „selejt vagyok”, az nem a sajátom, vagyis nem én vagyok a selejt, hanem ez olyasmi, amit mindenki érez, valami árny, ami átsuhan minden lelken, aki ezeken keresztül megy. De ezt le lehet tenni, és sorstársaim vannak, és nem vagyok egyedül. Olyan messze jutottam már az akkori padló-lelkiállapottól, hála Istennek (a segítőimnek és magamnak) – de mindazoknak, akik most kezdik ezt a procedúrát és a kezükbe kerül a könyv, hiszem, hogy nagyon nagy segítség lesz! Mint 30+1 barátnő, aki megért. Szóval tényleg hiánypótló a könyv, a régi énem köszönte volna, de a mostani is köszöni!

• Nagyon megható olvasni a többiek sztorijait (is), még így is sokszor ledöbbenek, hogy ki min ment keresztül, pedig a frontvonalból láttam a dolgokat, de ezek szerint én sem mindent. Továbbra is nagyon jó ötletnek tartom a könyvet, remélem, sokaknak segít. Most vettem meg anyukámnak, a mamámnak és anyósomnak, kíváncsi vagyok, mit szólnak.

• Olvasom a történteket és azt érzem, meg szeretném ismerni ezeket a lányokat 🙂
  A kislányunk is éppen a saját születéstörténetét olvassa (fotó).

• Izgatottan vártam, nagyon kíváncsi voltam rá, de ahogy közeledett az átvétel napja, úgy éreztem, nem biztos, hogy megfelelő időzítés számomra az a hullámvasút, amivel az olvasása járni fog. Gondoltam, félreteszem egy kis időre és később fogom elolvasni (mondjuk szülés után). Persze nem így lett. Hazaérve a férjemmel együtt elkezdünk beleolvasni. Én az 5. mondat után elérzékenyültem, le kellett ülnöm, a férjem nevetett (rajtam) és már én is sírva nevettem vele együtt. Szeretem az ilyen könnyed sírásokat. 

• Tegnap, amikor megkaptam a könyvet, csak leültem a konyhában a földre és elolvastam a saját írásomat is megint. Olyan érdekes volt olvasni, így pocakosan, úgy megsirattam és megszeretgettem magamat érte. Köszönök mindent, de mindent.

• Elolvastam a könyvet, és fantasztikusan sokat adott így is, hogy itt a két szép gyermekem. Szóval köszönöm szépen és nagyon gratulálok hozzá!

• Most hallgattam meg a rádióbeszélgetéseket, és fantasztikusak. Biztos, hogy meg fogom rendelni a könyvet. Nagyon gratulálok hozzá.
  Most értettem meg egy nagyon fontos dolgot. Végig azon igyekeztem, hogy ne vállaljak azokkal a nőkkel közösséget, akik meddőséggel küzdenek, mert akkor magamat is ezzel a súlyos bélyeggel illetném. De most, hallgatva titeket, rájöttem, hogy mégis közéjük akarok tartozni, mert nem a meddőség köt össze, hanem az a munka, amit emiatt magunkkal végig kell vinnünk és ez igazából ajándék.

• Nemrég sikerült megrendelnem a könyvet, és igaz, még csak az ötödik történetnél járok, de mindegyikben egy kicsit megtaláltam magam, és ez segít túllendülni a nehéz és igazán megpróbáltató időszakon, amin most mi is átmegyünk … Köszönöm, egy csoda a könyv.

• Legyen ez egy pót-anyáknapi poszt, elsősorban azoknak a nőknek ajánlva, akiknek még nincs, vagy sosem lehet gyermekük, bár egész lényükkel vágyakoznak rá. „Az egyik legmélyebb és legőszintébb szeretet a világon az, amit a meg nem született gyermekeink iránt érzünk. Ez a színtiszta anyai szeretet. Korábban édesanyákká válunk, mint hogy ténylegesen megszületne a gyermekünk. Lényegében már akkor, amikor megfogalmazódik bennünk az anyává válás gondolata.”
  Az idézet Ramóna történetéből származik, Varga Katalin – Katka  ‘A babád útja hozzád’ című könyvéből. Mindenkinek szeretettel ajánlom, aki a nehezített gyermekáldást őszintén, kendőzetlenül szeretné megismerni, esetleg érintett a témában.

• Megfogadtam, hogy végig jegyzetelem és a végén összegzem a soksok élményt és majd azt írom le, küldöm el, amit az olvasás során kaptam, de a Jó Isten valahogy ezt az időszakot számomra nem erre szánta. Így most csak a hálámat és köszönetemet tudom küldeni evvel a képpel (fotó, immár két gyerekkel), hogy részese lehettem mindennek, hogy evvel a 29 sorstárssal, csodás hölggyel, közvetve párral, osztozhatok ezeken a sorokon belül. Hogy mindezt megírhattam, mintegy legtökéletesebb terápiaként akkor 1 évvel ezelőtt, amikor az első féléves kezdeti anyai lét nehézségeit, a coviddal karöltve pánikbetegként nem éppen a legjobb oldaláról láttam. És miután megírhattam, nem is lett kérdés számomra többé már semmi. És hogy ezt követően megérkezhetett hozzánk az a csoda, amit már nem hittünk, hogy nekünk még járhat, akit mára már a karomban tarthatok… És, hogy most mellette a kezemben tarthatom ezt a könyvet és bízhatok abban, hogy ha másnak is csak töredéke erőt nyújt, akkor már mindennek volt miértje! 

• Körülbelül 1,5 hónapja egy nőgyógyászati vizit után bementem a Libribe és az első könyv, amit megláttam, ez volt. Valahogy éreztem, hogy nem maradhat a könyvesboltban, velem kell jönnie. Azóta végigolvastam, nagyon tetszett és sok erőt adott! …. Reményeink szerint hamarosan megkezdődik a meddőségi kezelés, amit egyrészt nagyon várok, másrészt félek tőle.

• Én már a 104. oldalon tartok, a kislányunk pedig most vette el az asztalról és kezdte az olvasást. Ezt legalább szépen lapozza, nem úgy, mint a receptújságokat. 🙂 Nem sok történetet olvastam még el, de hihetetlen, hogy mennyire különbözőek, és mégis egyformák.