VISSZAJELZÉSEK, VÉLEMÉNYEK
A VÖRÖS FONAL CSOPORTOKBÓL

2017. február 10-én indult az első Vörös Fonal csoport.
2018. február 6-án „megszületett az első Vörös Fonal baba” – édesanyja pont így írta az örömhírben 🙂
És így írt a csoportról:

• „Nem tudtam elképzelni, hogyan fogok én megnyílni teljesen idegen nők, lányok előtt, meg a csoport terápiáról is mindig az „xy vagyok 54 éves 15 éve alkoholista” szöveg járt a fejemben. De ez valami fantasztikus csoda volt ez az egész pár hónap! Egy utazás önmagamhoz, egy utazás a férjemhez, és egy utazás a babánkhoz …Máskor is foglalkoztam az önismeret, a babavárás vagy a kapcsolatunk lelki részével, pszichológussal, utána olvasva a témában stb. de így még soha, és meg kell mondjam, eddig ez segített a legtöbbet, és a legjobban!… Teljesen elmúlt a szorongásom a lombikkal kapcsolatban, inkább egy várakozássá alakult át! …
  A lényeg, hogy hálásan KÖSZÖNÖM nektek a történeteiteket, az érzéseiteket, a hozzászólásaitokat, a bizalmatokat, a feladatokat amiket kaptunk, mert mind mind hozzájárultak a lelkem lecsendesedéséhez, és a mostani élethelyzetem elfogadásához, megszeretéséhez!”
  /a hölgy bele mert állni 4 inszemináció után a rettegett lombikkezelésbe, az első sikeres lett/
  /… utána, 2020. tavaszán érkezett a spontán kistestvér  …  /
  

A 2020 tavaszi csoporttól, akikkel átvészeltük a koronajárvány-karantént is:

• „Sziasztok! Szeretném megköszönni Katkának és Gabinak azt, hogy vannak és ezt csodálatos segítő munkát végzik mérhetetlen odaadással és kedvességgel. Le a kalappal! Annyira szükség van erre a támogatásra/rátok, olyan hiánypótló, hogy hihetetlen. Tegnap is azon járt az agyam, hogy mi is történt velem/velünk. Rájöttem, nekem pont ez a lelki közösség hiányzott sok éven keresztül, szóval annyira jó, hogy vagytok/vagyunk egymásnak.Tartsuk meg ezt a jót.
  …. jajj én most állandóan sírok (nem szomorkodásból, hálából és örömből) …”

   

• „Na, hát én ma sírok és sírok.
  Valami mély érzés fogott el, valami húz-húz befelé, meg egyszerre jön kifelé … Jó, hogy ma délelőtt meg tudtam engedni magamnak, hogy csak úgy sírjak. Ez a csoport nekem egy olyan pluszt adott, amivel én most meg tudom engedni magamnak, hogy sírjak a padlón egy kicsit. Hogy ne érezzem, hogy ettől bármi rossz, hogy valamit megint elölről kell kezdeni… hogy lerombolódott valami… a sírás, megtorpanás, vagy az ordítás az út részei, velük egész az egész. Hogy nem kell mindig érteni magamat, és lefordítani magamat önmagamnak. Csak úgy fesztelenül, szabadon esve élni, hagyni megtörténni a dolgokat…na igen, ezt a csodálatos új nézőpontot kaptam.
  Katka, Gabi, köszönöm, hogy ott voltatok/vagytok hátszélnek, terelgetőnek, megtartónak. Igazi csoda, amit ti adtok a nőknek, és a nőkön keresztül a világnak.
  Csajok, nektek meg azt köszönöm, hogy vagytok, hogy találkozhattunk, hogy fogunk még találkozni. Ennél nagyobb dolog alig van, amikor ismerős lelkeket találsz, akikkel jó együtt lenni. Köszönöm, hogy az lehettem ott a sarokban, a matracon, aki vagyok.”

További visszajelzések:

• „A harmadik lombik előtt állva részt vettem ezen a csoportos programon, múlt héten lett vége a mi csoportunknak. A legjobb döntés volt jelentkeznem. Két végtelenül kedves vezető kezei között lettem hétről hétre nyugodtabb és magabiztosabb a babavárással kapcsolatban. A rengeteg vizsgálat, vérvétel között nagyon jól esett kicsit máshogy nézni magára a lombikos folyamatra, sokkal pozitívabb lettem, mint előtte. Ha nyitottak vagytok ilyenekre, szeretettel ajánlom őket.

• „Sziasztok lányok!!! Szeretnék én is mindenkinek sok szépet, örömet, boldogságot kívánni. Az utóbbi időben hatalmas felismeréseken mentem keresztül. Magammal, kapcsolataimmal egyaránt jöttek új érzelmek. Akkor, ez nagyon félelmetesnek tűnt, hogy mik ezek az új gondolatok, érzelmek. Nem értettem magam. Az egy, amiben biztos voltam, hogy jó helyen vagyok, és próbáltam a legjobbakban reménykedni. Nemrég derült csak ki számomra, hogy ez kellett ahhoz, hogy valami új elkezdődjön. A szembe nem nézett félelmek mumusként dolgoznak. De ha felismerjük, minden oldalról körbejárjuk, barátkozunk vele, hogy ez a miénk, akkor talán már nem is olyan félelmetes. Bízzunk, bízzatok a pozitív változásban, figyeljünk oda a belső hangokra, bízzunk magunkban, hitünkben!!!Köszönök mindent nektek. Mindannyian fantasztikusak vagytok. Bár csak 3 alkalommal találkozhattunk, de ennek is oka volt. Minden egyes alkalommal tanultam tőletek, ezáltal magamról. Kata, Gabi, ti pedig egy fantasztikus dolgot végeztek, és ha nem mondta volna még senki, bár kétlem:), hihetetlen gondolatokat, változásokat indít be a munkátok. Köszönök mindent!!!!  Mi pedig próbálunk továbbra is bízni és örülni a pillanatnak.”—- ez a visszajelzés levél formájában érkezett a csoporthoz, egy pozitív terhességi teszt képét mellékelve 

• „Nagyon köszönöm, hogy részese lehettem ennek az utazásnak.
  Korábban már sokféle módon foglalkoztam magammal, a hozott csomagom rendberakásával. Foglalkoztam a baba témával is, már egyéniben és családállításon is.
  Mégis, ez egészen más volt.
  Amit nekem ez a csoport adott, az a tudat, hogy nem vagyok egyedül ezzel a nehézséggel. És bár ezt az eszemmel korábban is tudtam, de itt jó volt ezt közelről is megtapasztalni.
  Ami nekem tetszett:
  – A program íve: hogy volt benne múlt, jelen, jövő, és hogy ez szépen föl volt építve
  – A házi feladatok: ezek nekem azért is hasznosak voltak, mert a férjemmel mindig bele tudtunk menni ezek mentén egy újabb mélyebb beszélgetésbe
  – A figyelmetek: én el sem tudom képzelni, hogy bírtatok mindent megjegyezni rólunk, és ezekre folyton visszautalgatni…
  – Az, hogy mindig pontosan tudtátok, éreztétek, hogy kinél, hol, mit kell belekérdezni, hogy aztán a kérdés megválaszolásával előbbre jussunk
  – Az, hogy biztattatok minket – mindenkit arra, amire a legnagyobb szüksége van/volt
  – A módszerek sokszínűsége”

•  „Nagyon köszönöm és nagyon hálás vagyok mindkettőtöknek ezért a programért. A második alkalommal éreztem magamon, és talán a többieken is, hogy kezdünk egy női kör lenni, talán kezdünk közelebb lépni egymáshoz. Kialakult az egy hajóban evezünk női kör. …. Szerettem, hogy mindketten bele-bele kérdeztek a mondandóinkba és visszacsatoltok néha, illetve, hogy emlékeztek régebbi mondatunkra, szavunkra. …. Érdekes volt felfedeznem és megtapasztalni, hogy tényleg mennyire igaz, hogy minden bennünk van, minden mi vagyunk, mert azt vettem észre, hogy mindenkiből van bennem is.

• Szóval nagyon hálás vagyok nektek és magamnak is ezért a Fonalért. Kinyitott bennem ajtókat és valahogy jobban el tudom már magam helyezni ebben a „nehezített gyermekáldás” témában is. Köszönöm a jelenléteteket, ahogyan mindig ott voltatok velünk. Az elfogadást, a nyitottságot és az érzékenységet, a kérdéseket, a csendet, az odafigyelést és a szeretetet!”

• „Félve mentem el az első alkalomra, el sem tudtam képzelni, hogy mi vár rám. Aztán amikor megérkeztem, olyan nyugalom és szeretet fogadott Tőletek, hogy elmúlt minden félelmem. Amikor elkezdődött a bemutatkozás rész, megrendültem, hogy némelyikünk milyen problémákkal, gátlásokkal, kudarcokkal küzd. ….Az első alkalommal már tudtam, hogy jó helyen vagyok köztetek. Soha nem fogom elfelejteni Gabi tekintetét, ahogy belenézett a szemembe. Minden félelem, minden gátlás elmúlt. Ezért a pillantásáért nagyon hálás vagyok neki azóta is.”

• „Ez az egész program abban segített nekem, hogy rájöttem, legbelül vágyom az anyaságra, vágyok rá, hogy egy család legyünk. Ezt sokáig elnyomtam magamban, egyszerűbb volt amögé bújni, hogy talán nem lehet gyerekem és hát ez van. Ezalatt a pár hét alatt – látva más sorstársakat – rájöttem, hogy sikerülhet, és igenis ott van az a kisbaba, aki csak ránk vár, csak azt szeretné, hogy mi is felkészüljünk az ő érkezésére. Köszönöm ezt az egész utazást! Nagyon hálás vagyok Nektek ezért! Nagyon örülök, hogy egyik ismerősöm felhívta Rátok a figyelmem, és az utamba sodort Titeket!”

• „Nagyon felszabadító élmény volt ennyi lány előtt beszélni a problémáról. Mindenki odafigyelt mindenkire és ez nagyon jól esett. Jó volt hallgatni is és beszélni is.” 

• „Rettenetesen hálás vagyok Nektek Katka, én már korábban is kacérkodtam a Csillagkuckóval. Bár nem vagyok az a közösségben-feloldódó típus, azért nagyon jól esett, hogy azt érezhettem, nem vagyok egyedül ezzel a problémával. Nagyon, nagyon szépen köszönök mindent!”

• „Amióta családot szeretnénk a férjemmel, már nagyon sok minden alternatív dolgot kipróbáltunk, de itt éreztem először azt, hogy igen, “haza érkeztem”.

• „A Vörös Fonal program, összességében számomra egy hatalmas Flowt adott. Egy életérzést, lelki megnyugvást, összetartozást, az összetartozás érzés erősítését, hogy tudom, nem vagyok egyedül. Harmóniát, békét, örömöt, szeretetet hozott az életembe. Sikerült újra elindulnom a belső énem felé. Útközben megérkeztem egy nagyon fontos mozaikdarabkámhoz, és megtanultam kiállni önmagamért. Megláttam és megszerettem a nőt, aki vagyok, megtanultam tisztelni és értékelni az Anyát, aki leszek és elhittem és megtapasztaltam, hogy gyermek nélkül is értékes vagyok. 
  Találtam egy helyet, ahol a béke és a nyugalom szigete várt. Kedves, önzetlen, céltudatos igazi leendő Anyukákkal ismerkedhettünk meg, akikkel azonos sorsunk még jobban összekovácsolt bennünket. Mindenkitől hoztam haza valami szépséget, jóságot és tanulságosat. 
  A legjobb érzés, hogy a családom és a körülöttem lévő emberek is észrevették a változást.
  Hálás vagyok a csoportvezetőinknek, hogy idejüket nem sajnálva, hatalmas energiát és szakmai tudást beletéve hivatásukba, elindítottak egy olyan úton, ami megváltoztatta egyes szemléleteim és örökre meghatározza az elkövetkezendő életemet. Rásegítettek arra az útra, ahol most testileg és lelkileg is egy minőségibb életet élhetek, és, ami a legfontosabb, megtanultam a jelenben élni. Itt és most.
  Ismét megtanultam, hogy eső nélkül nincs szivárvány. Köszönöm mindenkinek az elmúlt hónapokat. Az a bizonyos vörös fonal örökre összeköt bennünket.”

• ” A Vörös Fonal csoport nagyon sokat adott, felnyitott egy csomó ajtót, amik mögött eddig elfojtások, tabuk, szembe-nem-nézések voltak magammal, a saját érzéseimmel kapcsolatban.”

• „Az anyaságom egy másik tekintetében drasztikus változást tapasztaltam, amit egyértelműen a csoportnak tudok be: megint kinyílt a szívem a nevelt lányaim felé, újra bensőséges lett a kapcsolatunk.”
  /egy résztvevő, aki férjének van két gyermeke az előző házasságából, és most közös gyermeket terveznek – …… aki azóta meg is érkezett 🙂 /

• „Az utolsó alkalmon nagyon éreztem, mekkora utat tettünk meg az első találkozó óta, teljesen felszabadult lettem az első találkozóhoz képest.”

• „Élveztem a program minden percét. Nem negatív tényként éltem meg, hogy nekem járnom „kell” egy ilyen közösségbe, hanem jó érzéssel  töltött el, hogy találkozom olyan nőkkel, akik hasonló cipőben járnak, mint én.  Saját sorsom – gyerekkorom, felnőttkorom, életfeladataim – más megvilágításba kerültek, amikor szembesültem egy-két élettörténettel. ….. Az utóbbi 2 évben nem éreztem magam ennyire közel az anyává váláshoz, mint az elmúlt hetekben.”  

• „A sorsközösségről: Igazán szívemhez nőttek a lányok. Úgy gondolom, sokat adtunk egymásnak és kaptunk egymástól. Örökre összekapcsolódunk, hiszem olyan „titkokat” osztottunk meg egymással melyeket talán sehol, senkivel.  Sokat gondolok rájuk, és teljes szívemből mindenkinek azt kívánom, hogy legyen teljes és boldog élete.”

• „A sorsközösségről: NAGYON SOKAT SZÁMÍT, SOK ERŐT MERÍTETTEM, MERÍTEK MOST IS BELŐLE. Érezhető az egymásra gondolás pozitív hatása! Sokszor kiráz a hideg is tőle! 🙂
  Köszönöm a lehetőséget! Azt gondolom, nagyon nagy szükség van erre a mai világban, hogy kicsit a nők visszataláljanak egymáshoz!”

• Volt külföldi résztvevőnk is, a nyelvi nehézség sem akadály:
  „Nagyon sok Jót kaptam a vörös fonaltól. A legjobb azt hogy csodálatos emberekkel találkoztam és új lelkitarsok és új barátnők. Úgy érzem lelkileg le nyugodtam, úgy érzem hogy kocsit el tudok engedni a fájdalomtól és tudok élni az életem úgyis ha nem lesz gyermek. Elengedtem a sok kudarc és meg találtam magam! Lelkileg a program után repültem, úgyis ha volt még egy kudarc a program utan (sikertelen lombik). Jobban tudtam el engedni es lelkileg jobban éreztem magam mindent után. Anyuka vagyok úgyis ha nincs saját gyermekem a kezembe. Szerintem a legfontos dolgokat amit kaptam az: barátnők, lelki elengedés, és sok szeretet és megértést másoktól aki érti a fájdalom amit nap mint nap érzünk. Nagyon örülök hogy részt vettem es remélem hogy mindannyian egyszer kismama lesz! Katka, remélem ez érthető! Még mindig érzem a jo hatása a programtól.”
  (időközben hármasikrek édesanyja lett a hölgy 🙂 )